
Milán négy éves lett!Hihetetlen,hogy rohan az idő.Még ma is emlékszem a terhesség és a szülés minden pillanatára.Emlékszem a sok éjszakázásra,a sok ringatásra és tessék,most meg itt áll előttem egy állandóan dacoló,morgó,folyamatosan nagyot halló,visszafeleselő kisember(vagy legalábbis nekem ez az érzésem).

A szülinapja megint két felvonásban,illetve három felvonásban zajlott,helyszűke miatt,na meg most már ovis szülinap is volt.
Először anyukámék és nővéremék jöttek,majd következő a hétvégén az másik nagyiék és Kekéék.Volt sok ajándék:kirakók,bogyó és babócás memóriforgó,dupló játék,társas,kisvasút sinekkel,ruha és pénz.Na meg torta,tűzijáték,marcipán-amit ő választott a tortára-eszem,iszom.És persze sok-sok játék,móka kacagás.

De az éven talán legemlékezetesebb az ovis szülinap volt.Tavaly kihagytuk mert éppen a beszoktatás kellős közepén voltunk,de miután év közben több kisgyereknek volt az óvodába szülinapja,így ő is kérte,hogy neki is legyen.Egy egyszerű csokitortát vittünk be.Elmondása szerint nagyon finom volt.Ilyenkor ajándékot kap az ünnepelt.Mindenki plüss állatot szokott kapni.Ő egy oroszlánt kapott,ami azóta is nagy becsben van.Azzal alszik,hozza-viszi,együtt nézi a tévét vele.Pedig soha nem volt egy plüss cipelős gyerek.
















































