Október

Megint mozgalmas hónapunk volt!
Kezdődött a szürettel.Mimus még nem volt szüreten,így úgy gondoltuk eljött az idő,hogy ezt is lássa,miután beszélgettek róla az oviba.Nagyon tetszett neki!Szedett szőlőt,cipelte a nagyi vödrét,de a favorit a traktor volt,amiről aztán egész este le sem szállt,sőt még másnap is kelt időben csakhogy tudjon menni segíteni bátyának.Mi tesóval otthon maradtunk anyukámnál és mivel nem volt aki felkiabálja,több mint három órát aludt egyfolytában.

Az ovis életbe már remekül belerázódott.Igaz itthon még volt nyüszi,de az óvónénik szerint ez csak nekünk szól.Ott már kutya baja.Már kérdezgeti mikor jön érte az anyukája,nem nézik órát,nem sír.Hát ennek meg én örültem nagyon.Mindig tanul valami mondókát,verset,amit aztán bőszen mondogat itthon.Persze ha valamit nem úgy mondok ahogy az oviba szokták,rögtön reklamál,hogy az óvónéni nem így mondja,az óvónéni tovább is tudja.
Közben persze dúl a dackorszak.Hú,nem gondoltam,hogy ilyen nehéz.Egyet akár tízszer is el kell neki mondani,mire egyáltalán reagál rá.Ha valami nem úgy történik ahogy ő szeretné,akkor dúl fúl,megsértődik,közli,hogy nem is játszom veled,vagy megmondalak apának.
Tesóval már egyre többször eljátszanak.Igaz a vége mindig vita,veszekedés,nyígás,mert tuti,hogy tesó is azzal akar játszani,amivel,Mimus.De Mimus már többször elmondja,hogy"szeretlek Tesóka,ölelgeti,puszilgatja"-édesek.Persze azért még sokszor zavarja Tesó Mimus köreit,különösen ha építene valamit,vagy ha autózni akarna.

Tesó továbbra is bőszen gyakorolja az új tudományát.Jön-megy a lakásba,mindent kipakol és mindig cipel valamit a kezébe.
Tesónak eljött az újabb kontroll ideje is.Igaz még szeptemberben kellett volna vinni,de azt lemondtam,mert akkor éppen beteg volt.Na ennek az lett vége,hogy bár új időpontot sikerült kapni az ambulanciára,de ultrahangot ők már nem intéztek,pedig az lett volna a lényeg.Ha már nem vittem el a beteg gyerekemet,akkor intézzem magamnak.Nagyon felháborodtam,ezen a hozzáálláson,de végül hála Kekének sikerült aznapra uh időpontot szerezni.
Hát az eredmény nem tett boldoggá.Sajna úgy tűnik,hogy nőtt a tágulata,így továbbra is megfigyelés alatt kell tartani a dolgot.Ráadásul most már a nefrológiára kell majd menni,igaz oda csak májusban,így olyan vészes csak nem lehet a dolog.Gondolom én.Igazából a mindennapokban nem zavar minket,őt.Csak egyre macerásabb pisit csiholni tőle.Közben folyamatosan növeszti a fogait,ami nála egyben mindig betegséget is jelent.Persze semmi komoly,"csak nátha!De szegénykém óly szinten náthás,hogy félóránként porszívózni kell a nóziját,amit nagyon-nagyon nem szeret Gyakorlatilag le kell fogni.Ő meg persze visít közben.De ettől függetlenül nagy cimborája a porszívó.Imádja húzni-vonni-tolni.Mindezek ellenére imád enni.Ha épp nem növeszt fogat akkor reggeltől estig eszik.Ha pedig fogat növeszt akkor szimplán beéri a napi ötszöri étkezéssel.

Elveszve

Igen kicsit elvesztünk,behavaztak minket az elintézni valók,a programok.Készültem én mindennap írni,de aztán mire idejutottam,már a szemem is alig tudtam nyitva tartani.
Igazából semmi extra dolog nem történt velünk-kivéve,hogy Milus ovis lett-éljük a kétgyermekesek életét.Ami nem egyszerű.Meg mondom az őszintét,hogy én kis naiv azt gondoltam,majd egyszerűbb lesz az életünk(hogy mért-passz),de csak bonyolódott.Ráadásul apa továbbra is nagyon sokat dolgozik,így ezért szinte egyedül vagyok egész nap a két lurkóval.Néha biza az idegeimen táncolnak,így este hulla fáradtan dőlök az ágyba.Ha meg van egy kis időm,próbálom a lemaradásaimat behozni.Na de nem nyavalygok tovább,inkább kutakodok a fejem be és próbálom a szeptembert felidézni!

SZEPTEMBER
Szóval Milus elkezdte az ovit,igaz csak délelőtt!Várta,vártuk!Próbáltam elmagyarázni,hogy én nem leszek ott vele,mert ott vannak az óvónénik.Na ez azért már nem tetszett neki.Így első reggel vegyes érzelmekkel indultunk!Volt is sírás,nyakba csimpaszkodás,anya ne hagyj itt és stb.Bevallom az én szemem is könnyes volt így az óvónénik kérésére gyorsan leléptem.Persze napközben többször volt még pityergés,de legalább nagyon jól ebédelt.Másnap ugyenez történt,ő az oviba én itthon pityeregtem.Majd szerdán kitalálta,hogy ő kocsival szeretne oviba járni,így azóta apával mennek.Az óvónénik szerint jó ötlet volt!Péntekre már egész jól érezte magát az oviba,még játszott is,de ugye jött a hétvége és hétfőn megint sírással indult a nap,aztán pedig délután a doktornéninél folytatódott.Így kihagytunk egy hetet.Persze ez várható volt.Bár még így sem panaszkodhatom,mert azóta csak egyszer volt itthon betegség miatt.Igaz itthon,még többször volt hiszti,de ez csak nekünk szólt. Mára már igazi ovis lett.Aktívan részt vesz játékban,vannak barátai.Tegnap már puszit is elfejtett apának adni úgy sietett be a csoportszobába.Bevallom ez első hetekben,gondolkodtam,hogy talán mégis csak,jobb lenne még neki itthon,de a kis családom meggyőzött,hogy kell neki az óvoda.

Volt persze szülinap is.Ilyenkor ősszel szinte minden hétvégére jut egy,de igazából nagy buli,csak a gyerekeknek jár.Így felköszöntöttük Dodót.Mimus nagyon élvezte!Tetszett a gyertya,tüzijáték,na meg a marcipán,amit rögtön magáévá tett.

És akkor tesóról.Biztos nagyon sok minden történ vele is,de így két hónap távlatából az "apróságok"már sajna a feledés homályába vesztek.De egy nagy dologra emlékszem,még pedig tesóka(ahogy mimus hívja)a tíz hónapos hófordulóján elindult.Este játszottunk és egyszer csak odasétált hozzám,aztán vissza,majd megint.Igazából nem lepett meg vele,mert már vártam.Mimus annak idején egy hónappal fiatalabb korában,de ő is a hófordulóján tette ugyanezt.Tesó pedig ugyebár kicsit "lustább" ő mindent egy hónappal később csinál.