Igen kicsit elvesztünk,behavaztak minket az elintézni valók,a programok.Készültem én mindennap írni,de aztán mire idejutottam,már a szemem is alig tudtam nyitva tartani.
Igazából semmi extra dolog nem történt velünk-kivéve,hogy Milus ovis lett-éljük a kétgyermekesek életét.Ami nem egyszerű.Meg mondom az őszintét,hogy én kis naiv azt gondoltam,majd egyszerűbb lesz az életünk(hogy mért-passz),de csak bonyolódott.Ráadásul apa továbbra is nagyon sokat dolgozik,így ezért szinte egyedül vagyok egész nap a két lurkóval.Néha biza az idegeimen táncolnak,így este hulla fáradtan dőlök az ágyba.Ha meg van egy kis időm,próbálom a lemaradásaimat behozni.Na de nem nyavalygok tovább,inkább kutakodok a fejem be és próbálom a szeptembert felidézni!
SZEPTEMBER
Szóval Milus elkezdte az ovit,igaz csak délelőtt!Várta,vártuk!Próbáltam elmagyarázni,hogy én nem leszek ott vele,mert ott vannak az óvónénik.Na ez azért már nem tetszett neki.Így első reggel vegyes érzelmekkel indultunk!Volt is sírás,nyakba csimpaszkodás,anya ne hagyj itt és stb.Bevallom az én szemem is könnyes volt így az óvónénik kérésére gyorsan leléptem.Persze napközben többször volt még pityergés,de legalább nagyon jól ebédelt.Másnap ugyenez történt,ő az oviba én itthon pityeregtem.Majd szerdán kitalálta,hogy ő kocsival szeretne oviba járni,így azóta apával mennek.Az óvónénik szerint jó ötlet volt!Péntekre már egész jól érezte magát az oviba,még játszott is,de ugye jött a hétvége és hétfőn megint sírással indult a nap,aztán pedig délután a doktorné
ninél folytatódott.Így kihagytunk egy hetet.Persze ez várható volt.Bár még így sem panaszkodhatom,mert azóta csak egyszer volt itthon betegség miatt.Igaz itthon,még többször volt hiszti,de ez csak nekünk szólt. Mára már igazi ovis lett.Aktívan részt vesz játékban,vannak barátai.Tegnap már puszit is elfejtett apának adni úgy sietett be a csoportszobába.Bevallom ez első hetekben,gondolkodtam,hogy talán mégis csak,jobb lenne még neki itthon,de a kis családom meggyőzött,hogy kell neki az óvoda.
Volt persze szülinap is.Ilyenkor ősszel szinte minden hétvégére jut egy,de igazából nagy buli,csak a gyerekeknek jár.Így felköszöntöttük Dodót.Mimus nagyon élvezte!Tetszett a gyertya,t
üzijáték,na meg a marcipán,amit rögtön magáévá tett.
És akkor tesóról.Biztos nagyon sok minden történ vele is,de így két hónap távlatából az "apróságok"már sajna a feledés homályába vesztek.De egy nagy dologra emlékszem,még pedig tesóka(ahogy mimus hívja)a tíz hónapos hófordulóján elindult.Este játszottunk és egyszer csak odasétált hozzám,aztán vissza,majd megint.Igazából nem lepett meg vele,mert már vártam.Mimus annak idején egy hónappal fiatalabb korában,de ő is a hófordulóján tette ugyanezt.Tesó pedig ugyebár kicsit "lustább" ő mindent egy hónappal később csinál.
Igazából semmi extra dolog nem történt velünk-kivéve,hogy Milus ovis lett-éljük a kétgyermekesek életét.Ami nem egyszerű.Meg mondom az őszintét,hogy én kis naiv azt gondoltam,majd egyszerűbb lesz az életünk(hogy mért-passz),de csak bonyolódott.Ráadásul apa továbbra is nagyon sokat dolgozik,így ezért szinte egyedül vagyok egész nap a két lurkóval.Néha biza az idegeimen táncolnak,így este hulla fáradtan dőlök az ágyba.Ha meg van egy kis időm,próbálom a lemaradásaimat behozni.Na de nem nyavalygok tovább,inkább kutakodok a fejem be és próbálom a szeptembert felidézni!
SZEPTEMBER
Szóval Milus elkezdte az ovit,igaz csak délelőtt!Várta,vártuk!Próbáltam elmagyarázni,hogy én nem leszek ott vele,mert ott vannak az óvónénik.Na ez azért már nem tetszett neki.Így első reggel vegyes érzelmekkel indultunk!Volt is sírás,nyakba csimpaszkodás,anya ne hagyj itt és stb.Bevallom az én szemem is könnyes volt így az óvónénik kérésére gyorsan leléptem.Persze napközben többször volt még pityergés,de legalább nagyon jól ebédelt.Másnap ugyenez történt,ő az oviba én itthon pityeregtem.Majd szerdán kitalálta,hogy ő kocsival szeretne oviba járni,így azóta apával mennek.Az óvónénik szerint jó ötlet volt!Péntekre már egész jól érezte magát az oviba,még játszott is,de ugye jött a hétvége és hétfőn megint sírással indult a nap,aztán pedig délután a doktorné
ninél folytatódott.Így kihagytunk egy hetet.Persze ez várható volt.Bár még így sem panaszkodhatom,mert azóta csak egyszer volt itthon betegség miatt.Igaz itthon,még többször volt hiszti,de ez csak nekünk szólt. Mára már igazi ovis lett.Aktívan részt vesz játékban,vannak barátai.Tegnap már puszit is elfejtett apának adni úgy sietett be a csoportszobába.Bevallom ez első hetekben,gondolkodtam,hogy talán mégis csak,jobb lenne még neki itthon,de a kis családom meggyőzött,hogy kell neki az óvoda.Volt persze szülinap is.Ilyenkor ősszel szinte minden hétvégére jut egy,de igazából nagy buli,csak a gyerekeknek jár.Így felköszöntöttük Dodót.Mimus nagyon élvezte!Tetszett a gyertya,t
üzijáték,na meg a marcipán,amit rögtön magáévá tett.És akkor tesóról.Biztos nagyon sok minden történ vele is,de így két hónap távlatából az "apróságok"már sajna a feledés homályába vesztek.De egy nagy dologra emlékszem,még pedig tesóka(ahogy mimus hívja)a tíz hónapos hófordulóján elindult.Este játszottunk és egyszer csak odasétált hozzám,aztán vissza,majd megint.Igazából nem lepett meg vele,mert már vártam.Mimus annak idején egy hónappal fiatalabb korában,de ő is a hófordulóján tette ugyanezt.Tesó pedig ugyebár kicsit "lustább" ő mindent egy hónappal később csinál.
1 megjegyzés:
Olyan gyakran benézek hozzátok,hogy nem is értem,hogy kerülhette el figyelmemet ez a sok új bejegyzés!
Meg kell jegyezzem nagyon lusta gyerekeid vannak.10 hónaposan kezd csak járni?Ez botrány:))
Nagy gratula neki!Igazán ügyes!
És az ovis fiúnak is elismerésünk.Nálunk is már emlegetve van az ovi,de egyenlőre még halogatjuk.
Megjegyzés küldése