Szilveszter

A szilveszteren sokáig gondolkodtunk,hogy is legyen,Igazából nem akartunk senkinek a nyakába varrni két gyereket,vagy esetleg ide citálni valakit,na meg Milus a beszélgetéseinket hallva nagyon készült már rá.Ezért úgy döntöttünk,hogy itthon leszünk és inkább Kekéék jöjjenek át.

Délután mindkét lurkó aludt egy nagyot.Bár Milus kissé ellenkezett,de hamar elaludt.Majd délután öt körül átjöttek Kekéék Ildóval.Ettünk,ittunk,beszélgettünk.Milus állta a sarat,hajnal háromkor még úgy kellett ágyba parancsolni.Tesóka pedig nyugodtan végig aludta az éjszakát.
De inkább beszéljenek a képek:

December-karácsony

A karácsonyunk miután mindhárman meggyógyultunk remekül sikerült.

Milus már nagyon várta és lelkesen készült.A családba mindenkinek készített ajándékot,segített képeslapot gyártani és még a szobájába is volt időnk díszeket készíteni.
Mióta saját lakásba költöztünk valami oknál fogva mindig hozzánk jöttek a vendégek.Első éven azért mert én azt mondtam ez az első karácsonyunk és én biza nem megyek sehova,tavaly azért mert tesóka pici volt.Így az éven vagyis tavaly már időszerű volt,hogy mi látogassuk meg a rokonságot.Ezért csak a szentestét töltöttük itthon,a karácsony többi napját a nagyiknál.
Mióta gyerekek vannak a karácsonyfát már huszonharmadikán este felöltöztetjük és alá tesszük az ajándékokat.Most is így történt.Milus kapott egy parkolóházat,amit úgy döntöttünk,hogy összeállítva rakunk a fa alá.Igen ám,de arra még rá kellett ragasztani a kismilló matricát amit mellékeltek hozzá,Így apa hajnal háromig ragasztott.
Reggel Milus ébredt elsőnek és első szava a karácsonyfa volt.Nagyon megörült amikor meglátta,de még nagyobb lett az öröme amikor felfedezte a parkolóházat.Nem is érdekelte más,csak azzal játszott,esetleg egy kis Anna Petis mese olvasására lehetett elcsábítani.
Később amikor már tesó is felébredt kibontották a többi ajándékot is.Tesót nem nagyon érdekelte a karácsonyfa.Megnézte és ment tovább,ennyi.Talán majd jövőre.A huszonnegyedike kizárólag játékkal telt,mivel előtte megfőztem.Nagyon élvezték a lurkók.
Másnap mentünk anyukámhoz,majd és Dodóékhoz.Mindenhol ajándék hegyek voltak.Legjobban a Dodóéktól kapott társasjátéknak örült.Nagyon vágyott már rá és azóta is játszunk vele mindennap.Tesó is nagyon élvezte.Nagyon tetszett neki a monteszori torony,a lejtős kisautók na meg,hogy mindig volt valaki körülötte.Mi pedig jókat ettünk,beszélgettünk és pihentünk.
A karácsonyi kiruccanás utolsó napját a másik nagyinál töltöttük.Persze innen is ajándék hegyekkel távoztunk.Mimus gazdagodott egy autópályával,tesó rakosgatós meg zenélő játékkal.
Nagyokat játszottak Dorinával,na meg időnként vitáztak.
A sűrű programba Kekéék már csak karácsony után fértek be.Így az ő Jézuskájuk a kétünnep között jött,Milus kapott egy másik társast(az is nagyon jó)tesóka pedig egy dupló vonatot,meg egy nagy játék tároló dobozt.De az igazi ajándék csak ez után következett:Apa egész héten itthon volt velünk.Rengeteget játszottunk,bohóckodtunk,Milus szavaival élve:SZUPER volt!

December-valami kósza vírus

Nagyon régen volt már,de kicsit kutakodom és igyekszem feleleveníteni.
Úgy terveztük,hogy Milán mivel itthon vagyok,a téli szünetben nem megy oviba.Ez a szabadság kicsit hosszúra nyúlt.A mikulás utáni héten szerdán jött anyukám,hogy Apussal el tudjunk menni vásárolni.Nem is reklamált Milcsi,magától mondta,hogy ő inkább nagyival szeretne itthon maradni.Eredetileg is ez volt a terv.

Csütörtök reggelre már kicsit folyt az orra így telefonáltam az oviba,hogy a héten már ne várják.Gondoltam majd kicsit pihen,meg a három nap alatt kikúrálom.Csütörtökön még egy kis sziesztára is sikerült rábírni délután.De mire felébredt az egyik szeme már nagyon piros volt,estére pedig a másik is és váladékoztak.Mosogattam neki és közben persze csörögtem az oviba újra,hogy valószínűleg már az éven nem tesszük tiszteletünket.Akkor még abba maradtunk az óvónénivel,hogy pénteken a karácsonyi ünnepségre mindenképpen megyünk.
Szóval irány dokinéni-kötőhártya gyulladás-majd patika és cseppentés.Igyekeztem tesókát távoltartani amennyire lehet,de nem fűztem hozzá vérmes reményeket,hogy ő esetleg megússza
Így is lett!Vasárnap délutánra,már az ő szeme is piros volt és váladékozott.Ugyanaz mint Milusnál,mosogatás,cseppentés igaz kicsit nagyobb hiszti kíséretében.

Persze Milusnak a szemén kívül megnézte dokinénink a torkát-elmegy-meghallgatta a tüdejét-rendben.Oké,lesz karácsonyi party az oviba.De kedd reggel már furcsán oda-oda kapott a füléhez.Hosszas kérdezgetés után azt mondta fáj a füle.Irány dokinéni.Ja nem oda kellett volna menni,de én speciel nem tudtam,a fülészetre nem kell beutaló.Na haza,tanakodás apával,de mivel nem volt nagy sírás és igazából kicsit kétséges volt ez fülfájás abba maradtunk,hogy majd másnapra eldöntjük mi legyen.Másnap már sírva ébredt,hogy fáj a füle(cak csendben teszem hozzá,hogy egyébként Milus nagy hypohonder)így irány a fülészet.

Közben volt vagy három nap amikor nekem is fájt mindenem,majd a fülem,majd apa lett lázas,fájt a torka.Gyakorlatilag tesót kivéve lerobban az egész család,ezért úgy döntöttem mind a hármunkat nézzen meg a fülész.A doktor bácsi édes volt,aranyos(hála Kekének aki megint segített)Milus pedig nagyon ügyes.A diagnózisok:Milusnak-középfülgyulladása,apának torokgyulladása,nekem pedig külső hallójárat gyulladásom volt.Kaptunk egy halom receptet,amiért egy vagyont hagytam a patikába,de karácsonyra mindenki meggyógyult.Viszont így elmaradt az ovis karácsony,na meg a szánkózás.Mindkettőt sajnáltam,de Milus nagyfiúsan viselkedett és okosan megértette.A vírus kiléte örök rejtély marad,hogy mi volt ami mindhármunkat így lebetegített.