2010. szeptember 18., szombat

Születésnap



Milán négy éves lett!Hihetetlen,hogy rohan az idő.Még ma is emlékszem a terhesség és a szülés minden pillanatára.Emlékszem a sok éjszakázásra,a sok ringatásra és tessék,most meg itt áll előttem egy állandóan dacoló,morgó,folyamatosan nagyot halló,visszafeleselő kisember(vagy legalábbis nekem ez az érzésem).

A szülinapja megint két felvonásban,illetve három felvonásban zajlott,helyszűke miatt,na meg most már ovis szülinap is volt.
Először anyukámék és nővéremék jöttek,majd következő a hétvégén az másik nagyiék és Kekéék.Volt sok ajándék:kirakók,bogyó és babócás memóriforgó,dupló játék,társas,kisvasút sinekkel,ruha és pénz.Na meg torta,tűzijáték,marcipán-amit ő választott a tortára-eszem,iszom.És persze sok-sok játék,móka kacagás.
De az éven talán legemlékezetesebb az ovis szülinap volt.Tavaly kihagytuk mert éppen a beszoktatás kellős közepén voltunk,de miután év közben több kisgyereknek volt az óvodába szülinapja,így ő is kérte,hogy neki is legyen.Egy egyszerű csokitortát vittünk be.Elmondása szerint nagyon finom volt.Ilyenkor ajándékot kap az ünnepelt.Mindenki plüss állatot szokott kapni.Ő egy oroszlánt kapott,ami azóta is nagy becsben van.Azzal alszik,hozza-viszi,együtt nézi a tévét vele.Pedig soha nem volt egy plüss cipelős gyerek.

2010. szeptember 15., szerda

Nyári emlékek-Augusztus

Az augusztus első hete elég mozgalmas volt.Végre apának sikerült kivenni egy hét szabadságot,amit mind a négyen nagyon élveztünk.Hosszabb nyaralást nem terveztünk,inkább csak csavargások voltak.
Voltunk Szilvásváradon,ahol Milánnak nagyon tetszett a kisvonatozás,amivel felmentünk a fátyol vízeséshez.Visszafelé sétálva jöttünk le.Igaz a végére a fiúk kicsit elfáradtak,de lehetett szaladgálni,pocsolni a Szalajka patakba,halakat nézni a pisztrángos tavakban,és falevelet gyűjteni.A kellemes séta után finom ebéd következett,majd még Milán kérésére átmentünk Egerbe,ahol autózott egyet a Dobó téren és még sétáltunk a vár körül.

Majd egy pihenő nap után,végre kijutottunk a strandra.Mind a ketten nagyon élvezték,bár először Milán kicsit bátortalanabb volt,és csak az úszógumijával merészkedett a vízbe,de tíz perc után ő is ráérzett a strandolás ízére.Márknak mindegy volt,hogy mennyire lesz vizes,hogy víz megy a szájába.A csúszdán jött lefele,fejjel,hason,nem számított,hogy elmerül a vízben.Nagyon bátor és vakmerő volt.Enni is alig lehet kiimádkozni a vízből őket.Nem volt hiszti,nyafogás.

Majd újabb pihenő nap után,nekivágtunk Budapestnek.Milán mióta olvastunk a ferihegyi repülőgép emlékparkról az Annapetis könyvben,azóta emlegeti.Igaz én kicsit tartottam az utazástól,mert hosszúnak találtam az utat,de felkerekedtünk.Nagyon jól tettük.Bár odafelé dugóba kerültünk a pályán,de azt is sikerült hiszti és nyafogás nélkül átvészelnünk,pedig majd egy órát araszolgattunk egy baleset miatt.
Maga a park számomra csalódás volt.Kicsit gondozattlannak tűnt és a pilóta fülkék is le voltak zárva.Az egyik repülő előtt ült egy úriember(nem a barátságos fajtából)és ő nyitotta,zárta a pilóta fülkét.Persze morcos hangján közölte,hogy semmihez nem lehet hozzányúlni!Na ezt kicsit sérelmezte is Mimus,de nem csinált belőle nagy ügyet.A park után még bementünk a repülőtérre kicsit nézelődni.
Majd felkerekedtünk és ha Pesten vagyunk jelszóval elkocsikáztunk a Tropicáriumba,mivel az ócenáriumba Nyíregyházán nem sikerült bejutni.Nagyon tetszett a fiúknak,mindketten élvezték.Mimus felcsapott alkalmi kígyó bűvölőnek.De legjobban a cápás alagút tetszett neki,amikor a feje fölött úszkáltak a cápák.Majd gyors ebéd és uzsonna egyben,majd indulás hazafelé.
Voltunk még madárijesztő készítő fesztiválon Aczél nagyinál.Mimus kicsit kreatívkodott:készített madárijesztőt,festett gipszből kiöntött micimackót és elefántott.Majd este kicsit táncikált velünk,de a hazaindulásnál eltörött a mécses,mert nem akarta,hogy mi még visszamenjünk.Aztán otthon anyukám egy-kettő megnyugtatta,mi pedig végre kicsit kibeszélgettük magunkat a barátainkkal.
Volt még nyaralónk is,Bogi személyében.A fiúknak nagyon tetszett,különösen Milánnak mindig volt valaki akit nyúzhatott,de Márk is mindig ment hozzá.Bevezettük bogit a játszóterek világába,voltunk focizni,fagyizni Diósgyőrbe,ja és még görkorizott is Milus.


Közben pedig végre befejeztük a lakás felújítást.Ki lett festve,kész lett a polc a gyerekek szobájába és végre kaptunk erkélyüveget is.
Ja és végre sikerült körbejárnunk a Miskolci vadasparkot is.Persze mind a ketten élvezték.Bár Milán hetente menne állatkertbe.Mindent amit lehetett megsimogatott,megnézett.Utána még körhintáztak egyet na meg fagyiztunk.

2010. szeptember 5., vasárnap

Nyári emlékek-Július



Régen írtam már megint,így próbálom bepótolni az elmaradt hónapokat.Kezdjük is a Júliussal.
A július a nagyinál való nyaralással indult,de csak hárman mentünk,mert apa itthon ténykedett.Végre elkezdte a lakás festését.Igaz teljesen nem lett kész vele,de a nagy részét sikerült megcsinálnia.Nagyinál remekül éreztük magunkat.Volt minden:fürdés,egy kis kreatívkodás,focizás,bicajozás és sok-sok játék.Persze a három csaj-Dóra,Bogi és Petra-leste a fiúk minden kívánságát és ugráltak óhajuk szerint.
Azért a végére kicsit apa hiányuk lett már.A lakás szupi lett és végre a fiúknak is nagyobb terük lett a szoba cserével.Igaz az utána következő takarítást már nehezen viselték,de muszáj volt megcsinálni.

Milus megint rákattant a kirakókra és rengetegett kirakózott.Márk úgy szintén.
A délelőttjeinket általában a játszótéren múlattuk esténként pedig Kekéékkel fociztunk,vagy bicajoztunk,vagy csak egyszerűen csavarogtunk.Milán kedvenc helye lett Diósgyőr,azon belül is a vár környéke,ahol remek fagyizó is található.Így az hetente egyszer biztos szerepelt az esti programba.Ilyenkor fagyiztunk egy jót,majd sétáltunk,fogócskáztunk,bújócskáztunk egyet a vár körül.

Voltunk Nyíregyházán az állatkertben.Igaz az ócenáriumot kihagytuk,mert hatalmas sor ált a bejárat előtt,de így is nagyon élvezték a fiúk.Minden állatot meg akartak simogatni.Remekül bírták a közel négy órás sétát.Még Márk is,pedig én az indulásnál még vaciláltam,hogy vigyünk -e babakocsit.Az állatkert után sikerült egy remek kis éttermet találni,ahol megint nagyon okosan viselkedtek a fiúk.Milán nagy ügyesen nagy fiúsan evett,Márk pedig remekül elfoglalta magát.Nem borítottak fel semmit,nem ették le magukat,nem volt földön fetrengős hiszti,nem volt Milán nyígás.Így mi is kényelmesen megebédeltünk(a fiúk születése óta talán először).Szóval jól éreztük magunkat.