Nehéz napok

Régen jártunk erre,aminek az oka,hogy elég zűrös két-három hét van a hátunk mögött.
Először tesó nem akart szopizni,amitől az egyik mellem majdnem begyulladt.Szenvedtünk,küszködtünk,de nem volt hajlandó.Közben persze itt volt a háztartás,na meg Milus.Ja anyukám felajánlotta,hogy jön és segít,de én nagy mellénnyel elutasítottam,mondván megtudok én egyedül is bírkózni a dologgal.Hát nem sikerült.Így egy délután sírva hívtam fel,hogy jöjjön és segítsen.Persze akkor sem a fájdalomtól sírtam igazán,hanem Milus miatt akit nem tudtam kivinni,mert már annyira fájt a mellem.Egyrészt a tejcsitől,másrészt a fejéstől.Persze apa nagyon sokat segített,de csak esténként,mert ugyi ebben a gazdasági helyzetben örüljünk,hogy van az embernek munkája.
Szóval tesó sztrájkja nem az első eset volt!Az egyik cici már régóta nem kellett neki.Hogy miért?Nem tudtam rájönni,pedig kerestem az okát.Most pedig már a másik sem kell.Én kis naív azt hittem kevés a tejcsi,ezért még tejserkentőt is szedtem,plusz fejtem aztán később meg bolondultam meg.Sajnálom,hogy így alakult,de mára már túl tettem magam rajta.
A terhesség alatt voltak bennem félelmek,mindenfélék.Féltem Mimus reakciójától,féltem ha császár lesz sikerül-e helyre rázódnom és még sorolhatnám.Viszont egy valami volt csak amitől nem féltem az pedig a szopizás.Hát pont ez nem sikerült,úgy ahogy én gondoltam,az összes többi pedig működik.De ez már múlt!Lezárult egy korszak az életünkben,így alakult.A védőnőnk szerint egy hős?vagyok,mert sok anyuka még ennyit sem próbálkozik.Nem,nem érzem magam annak!Soha nem érdekelt mások véleménye,ha nem én kéretem meg annak megalkotására.Legfontosabbak,most is a gyerekeim és az hogy kiegyensúlyozott boldog anyukájuk,szüleik legyenek.