Újra

Mire az egyik kilábal a betegségből,persze mért is ne a másik betegedne le.Na így történt ez nálunk is,gondolom mint sok más egynél több gyermekes családban.Tesónak épp csak befejeztük az antibogyót és egyéb nyalánkságokat,mire Mimus csütörtök délutánra belázasodott,majd hajnalba megint.Igaz fájlalni nem fájlalta semmijét,sem a torkát,sem a pisilőjét,nem volt taknyos,nem köhögött.Szimplán lázas volt.Igazán tanácstalan voltam,de azért reggel megbeszéltem a doktornénivel egy látogatást délelőttre.Itt is volt,már kilenc után,még akkor keltettem fel Mimus,aki rögtön sírva is fakadt,de a doktornénink megnyugtatta.Nagyon ügyesen komoly hároméveshez méltóan viselkedett.Sajna tüszős mandulagyulladása van,volt.Na ez,az ami igazán nem hiányzott!Persze írt gyógyszert,amit tíz napig kell szednie.Be is veszi nem is ezzel volt a gond,hanem miután nem fájt semmilye(én sem gondoltam,de ilyen is van),így elég nehéz volt bent tartani a lakásban,na meg időnként ágyban,amikor láza volt.Igazából az sem viselte meg.De azért nagyon okosan megértette.Igaz vasárnap elmentek apával sétálni és bizony minden cukrászdánál megállt,mert fagyizni szeretett vona,de akkor még nem mertünk neki adni.Így volt egy kis háborgás,de azon is hamar túl tette magát.De tegnap,miután már több mint egy napja nem volt láza,így játszóterezhetett,bicajozhatott.
Közben én pedig azon imádkoztam,hogy tesó el ne kapja.Még egy hét szobafogságot se Mimus,sem én nem bírtunk volna ki.De úgy tünik szerencsénk volt(kopp-kopp):Nehéz hetek voltak,de remélem helyrerázódnak a mindennapjaink.