skip to main |
skip to sidebar
Megpróbálok röviden írni,bár annyira tartalmas és sűrű volt,hogy igazából ha le akarnám írni ülhetnék estig napestig.
A hétvégét anyukámnákl töltöttük,melynek apropója a bérmálkozás volt.Dodó most bérmálkozott és bérma keresztszülőnek minket kért fel,aminek nagyon örültem,örültünk.Így a két fiam mellé lett már két lányom is,mivel Petrának is mi vagyunk a bérma keresztszülei.
Anyukámhoz már péntek este lementünk,egyrészt mert apa szombaton dolgozott,másrészt pedig Milus had tomboljon.Sikerült is rögtön az első órában leamortizálni magát.Először a egyik,majd a másik térde végül a könyöke látta kárát a nagy rohangálásnak.Ez persze ne
m szegte kedvét és még kilenckor is az udvaron focizott.
Szombaton anyukám levitte a néptánc találkozóra ahol Dodó is táncolt.Tetszett neki,élvezte.Evett az óvodába,majd meglátogatta a wc-t is,ami nagyon tetszett neki,meg játszóterezett. Igaz a végére kicsit elfáradt és leengedett,de ez csak átmeneti volt.Később már nagy kedvvel hódolt új szenvedélyének a diótörésnek.
A vasárnap délelőtt a főzés jegyében telt.Nálunk az a szokás,hogy a keresztmama vendégül látja ebédre a keresztgyerekét.Na ezt anyukám magára vállalta,így egy nagy családi ebéd kerekedett belőle.Persze azért amennyit tudtam segítettem neki.Dodóék felköszöntötték a névnapjára,kapott tőlük autós kirakót,ruhát na meg egy kis édességet.Majd nagy nehezen rábeszéltem egy kis alvásra,bár ő soha nem fáradt és álmos.Igaz nehezen ment,mert mindenáron a templomba akart menni,de megígértem neki,hogy ő is jön.Délután így apa felvitt engem(mert m
ár így is késésben voltunk-mikor nem?)majd visszament Mimusért.Tesó ő maradt a nagyival.Hála az alvásnak a templomi szertartást egész jól bírta,pedig közel két órás volt.Igaz nem volt végig bent,de amíg igen addig csendben volt.Nagyon tetszett neki templom.Az angyalkákat csupasz babáknak nevezte és nem értette mért nincs rajtuk ruha.Fogós kérdés!Na meg persze elmagyaráztam neki,hogy ez a Jézuska háza,amiből ő ki is logikázta,hogy akkor ajándék is van?Hát nem volt.
Utna még felmentünk Dodóékhoz kicsit,de Tesó már elég nyügi volt,kicsit sok volt neki a nyüzsgés,így igyekeztünk haza.Tízórára aztán elcsendesült a ház.
A múlthéten újra esedékessé vált tesónak egy kontroll a vesetágulata miatt.Már napokkal előtte idegesített a dolog,mert újra a "kedvenc"főorvosasszonynál volt jelenésünk. Először ultrahangra kellett menni,ahol ezren voltak egy pici szűk folyosón.Különböző korú gyerekek,egészen a kicsitől a nagyon nagyig.Persze mint mi is,mindenki két szülővel érkezett.Így elég nagy zsúfoltság volt.Nem is igazán értettem miért hívnak be ennyi embert a folyosóra.Na mi
ndegy.Közel másfél órás várakozás után sikerült lezongorázni a koponya és a vese ultrahangot.
Majd következett a főorvosasszony.Első kérdése:Mit tud a gyerek?Büszkén soroltam tesó tudományait,hogy négykézlábra áll,hintázik,teszi oldalra a fenekét-próbál felülni,forog,bár leginkább a hasáról a hátára,de sutyiba visszafelé is szokott.Szerinte ez nem elég és tornáztassam továbbra is a gyermekemet,sőt ellenőriztessem a doktornénikkel.Megint elállt a szavam.Persze a család vígasztalt,hogy ne foglalkozzak vele,de.......
Persze megbeszéltem a dolgot a doktornénikkel aki szerint nem kell a dologgal foglalkozni.Szerinte egyáltalán nincs lemaradva a mozgásfejlődésben,de ha le is lenne azon sem csodálkozna,mivel nem egy pehelysúlyú(70 cm és 7800gr)meg egyébként is csak a
finanszírozás miatt rendelik vissza rendszeresen.Kell a pénz a kórháznak.Ez oké,de legalább ne cseszegessék az ember lányát.
Majd jön minden a maga idejében.Én is ezen a véleményen vagyok.Igaz Milán ilyen idősen már előrébb járt,DE a természetük is merőben más,így aztán igyekszem nem hasonlítgatni a két lurkót.
Sajna a tágulat még mindig meg van,de valószínüleg,sőt biztos,hogy kinövi,mivel uréter tágulat nem alakult ki.Persze ezt sem a főorvosasszonytól tudo
m,hanem az ultrahangos doktornőtől.
Ezen okból kifolyólag viszont szeptemberben újra menni kell,remélem már utoljára.
Rég jártunk erre,aminek ezer meg egy oka!Egyrészt a jó idő,ami miatt egyre többet vagyunk kint a szabadban és ez bizony rengeteg idő.Másrészt tesó egyre többet van ébren és egyre többet is szeretne ölbe lenni,így napközben szinte lehetetlen bármit is csinálni.Napközben már egyre kevesebbet alszik,annak is a nagy részét a játszótéren,ha meg mégis alszik délután azt a kis időt Mimussal töltöm.
Persze idő közben rengeteg minden történt velünk.Egyik legjobb dolog,hogy Milán egyik napról másikra szobatiszta lett.Már csak éjszakára használunk pelust,bár ha nem iszik sokat este akkor az is száraz reggelre.Napközben már egyáltalán nincs pelus rajt és bárhova el lehet menni vele úgy.Baleset talán vagy háromszor fordult elő,akkor is hiszti közben.Így aztán kapott micky egeres kis gatyákat.Igaz thomaszos volt beígérve,de azt sajna nem kaptam.De meg van neki ígérve!Számomra még mindig hihetetlen,de annyira büszke vagyok rá!Nagyon aranyos ahogy önállóan ténykedik a wc-én.
Viszont a féltékenysége gigantikus méretek ölt.Valószínű igazán most kezdte el látni tesóban a vetélytársat.Időnként megharapja vagy hozzádob valamit,pedig nagyon szereti és fordítva is.Már az összes internetes oldalt átböngésztem,de sokkal okosabb nem lettem.Mindenhol azt írják,hogy van igazából el kell fogadni,de azért bántani ne engedje az ember.Hát elég nehéz!Igaz mára legalább addig eljutottunk,hogy utána elbeszélgetünk és elmondja miért tette.Elmondja,hogy zavarja a sírása-olyankor elkezd visítani-vagy haragszik rám mert bementem hozzá visszaaltatni,vagy mert az ölembe volt és ehhez hasonlók.És ilyenkor szakad meg az anyai szív!Na de majd csak túl leszünk ezen is.
Tesó nagyon édes,már mindent megfog és látni akar.Imád ölbe lenni és ha rajta múlna akkor álandóan ott lenne.Próbálkozik a helyzet változtatással.A maga körül forgolódik,vagy tolatva közlekedik,csak ilyenkor mindig beszorul valahova és sírás rívás a vége.Forog is forog már,bár a hátáról lusta visszafordulni.Ügyesen nyomja a fekvőtámaszokat és próbálkozik a néykézlábazással is,igaz még haladni nem halad. Éjszaka még mindig alszik.Általában kilenckor már alszik és öt-hat körül ébred reggelizni,majd még visszaalszik vagy nyolcig.Mondjuk ezek után nem várom el tőle,hogy még napközben is aludjon két-három órát egybe.Bár volt egy két hetes periodusa most amikor többször ébredt,de
sajna kicsit megbetegedett.Elkapta a három napos lázatt,ami nála nem járt eget rengető lázzal,ráadásul az oltás után jött ki ,így már csak amikor a pöttyök megjelentek akkor azonosítottuk be.Ráfogtam a lázat az oltásra!Pedig Mimusnak is volt ilyen!De így megúsztuk antibogyó nélkül,annó nem mert a pöttyök csak a láz után jelennek meg.
Jaj majd elfelejtettem!Voltunk óvóda nézőbe.Tetszett ám kis betyárnak,nagyon élvezte és közölte,hogy ő biza fog óvódába jár!Már be is írattam,remélem felveszik!Nagyon kell már neki.Itthon sokszor olyan látványosan unatkozik,pedig igyekszem minden "munkába" befogni.Értsd főzés,teregetés,takarítás.De már nagyon szüksége van a gyerek társaságra.Bár mostanában kicsit irígy lett,ami nem volt rá jellemző,de remélem ez is elmúlik őszre.
Ma megkaptam a kis-nagy fiam első igazi bókját!!!!
Indultunk sétálni és mivel a városba készültünk,nem melegítő volt rajtam,hanem farmer,bőrkabát és a hajam is szét volt engedve.Erre Mimus így szól a liftbe:Anyuci,de szép vagy ebbe a ruhába!
Azt hittem megzabálom.
Olyan érzés volt,mint amikor a hőn áhított pasid végre szerelmet vall.
Persze mindezt egy bolond,hajtépős délelőtt után mondta!
Meg kell állapítanom,hogy pasi a javából!
Végre!Erre vártam mióta tudom,hogy tesó is van.
Tegnap Milus és Márk végre,végre egymásra talált!Bár eddig is voltak már próbálkozások,de tegnap valami mérföldkőhöz érkeztek a lurkók!
Kistesó Milus ágyán heverészett,Milus pedig nyomogatta neki az új telefont,közben pedig folyamatosan gagyarászott neki.Na ennek tesó nagyon örült és teli szájjal nevetett!Én csak mint kívülálló figyeltem,élveztem a pillanatot és igyekeztem nem beleszólni a játékukba.Bár ez utóbbi kicsit nehéz,mert Mimus,azért úgy gondolja,hogy ő és tesó egyenrangú partnerek,így néha kicsit erősre sikerül a szeretgetés.
Miután kicsit helyre rázódtunk igyekeztük kihasználni a hosszú hétvégét.Szombaton apás játszóterezés volt,míg én meg tesó vásároltunk.Mimus nagyon élvezte.Naponta többször is megkérdezte az apjától,hogy apa nem mész a dógozóba?Igaz estére kicsit elfáradt,így finom szólva horror volt az este.Vasárnap délelőtt anyukáméknál voltunk,illetve ebédre voltunk hivatalosak.Jöttek Dodóék is.Persze mindenki Mimussal foglalkozott,amit nagyon élvezett.Van ott egy kis biciklije,ami még a csajoké volt,nagyon szereti,így őt arról le sem lehetett szállítani.Volt még tojás keresés a fűben,na meg az elmaradhatatlan öntözködés.Még verset is tanult,ami az ő előadásában így hangzott:Zöld erdőben jártamSzák ibolyát láttamEl akart hervadniEzért kellett meglocsolni!Nagyon édes,de nem hajlandó úgy mondani ahogy tanítottam.Délután a másik nagyihoz mentünk,meg Dorinához.Mára sikerült összehaverkodniuk és szeretik egymás társaságát.Ott még jót játszottak az udvaron,így aztán a kocsiba teljes filmszakadás lett.Hétfőn vadasparkot ígértünk neki,így délután elindultunk.Jó idő révén voltak ezren,na meg mindenféle gyerek csalogató pénz költési lehetőség.Alapjáraton Mimus nem egy követelőző gyerek,így megúsztuk egy ugráló várral és egy Thomasos lufival

Az állatok nagyon tetszettek neki.Illetve azok amiket közvetlen közelről meg lehetett nézni,fogni,simogatni.Ha rajta múlt volna,ő bemegy a tigris vagy a medvék ketrecébe.
A kecskék között úgy jött-ment mintha azok között nőtt volna fel.Szerencsére egyik sem bántotta.

Ráadásul mindenhova
felmászott és így történt,hogy a Csóri nevezetű szarka megcsípte az ujját,miután bőszen mutogatta neki a ropiját.Na ezt azóta is emlegeti.Mit képzel ez a Csóri magáról?Mondogatja bőszen azóta is.
Kistesó jó fej volt.Igaz hétfőre már kezdte kicsit unni a jövés menést,így kicsit nyügibb lett,de majd a héten regenerálódik.
Régen jártunk erre,aminek az oka,hogy elég zűrös két-három hét van a hátunk mögött.Először tesó nem akart szopizni,amitől az egyik mellem majdnem begyulladt.Szenvedtünk,küszködtünk,de nem volt hajlandó.Közben persze itt volt a háztartás,na meg Milus.Ja anyukám felajánlotta,hogy jön és segít,de én nagy mellénnyel elutasítottam,mondván megtudok én egyedül is bírkózni a dologgal.Hát nem sikerült.Így egy délután sírva hívtam fel,hogy jöjjön és segítsen.Persze akkor sem a fájdalomtól sírtam igazán,hanem Milus miatt akit nem tudtam kivinni,mert már annyira fájt a mellem.Egyrészt a tejcsitől,másrészt a fejéstől.Persze apa nagyon sokat segített,de csak esténként,mert ugyi ebben a gazdasági helyzetben örüljünk,hogy van az embernek munkája.Szóval tesó sztrájkja nem az első eset volt!Az egyik cici már régóta nem kellett neki.Hogy miért?Nem tudtam rájönni,pedig kerestem az okát.Most pedig már a másik sem kell.Én kis naív azt hittem kevés a tejcsi,ezért még tejserkentőt is szedtem,plusz fejtem aztán később meg bolondultam meg.Sajnálom,hogy így alakult,de mára már túl tettem magam rajta.A terhesség alatt voltak bennem félelmek,mindenfélék.Féltem Mimus reakciójától,féltem ha császár lesz sikerül-e helyre rázódnom és még sorolhatnám.Viszont egy valami volt csak amitől nem féltem az pedig a szopizás.Hát pont ez nem sikerült,úgy ahogy én gondoltam,az összes többi pedig működik.De ez már múlt!Lezárult egy korszak az életünkben,így alakult.A védőnőnk szerint egy hős?vagyok,mert sok anyuka még ennyit sem próbálkozik.Nem,nem érzem magam annak!Soha nem érdekelt mások véleménye,ha nem én kéretem meg annak megalkotására.Legfontosabbak,most is a gyerekeim és az hogy kiegyensúlyozott boldog anyukájuk,szüleik legyenek.