Nyaralás

Mimusunk nyaralt.Egyedült!Nagyszó mert a tesó születésekor,na meg azóta is hallani sem akart arról,hogy ő nélkülünk,egyedül aludjon Aczél nagyinál.Aztán pár hete amikor a hétvégi nagyizásból jöttünk haza mindig nyavalygott a kocsiba,hogy mért kell már hazamenni és ő még maradni szeretett volna.Ilyenkor mindig mondtuk neki,hogy nélkülünk maradhat,akár egy hetet is.
Az egyik ilyen alkalommal úgy döntött,na ő akkor legközelebb marad nyaralni.Túl sok reményt nem fűztünk hozzá apával,de a legközelebbi nyazisás alkalmával összepakoltam a cuccait és megbeszéltük,hogy bármikor ha úgy érzi,hogy haza szeretne jönni,csak telefonálnak és megyünk érte.
Vasárnap délután szépen elköszöntük.Nekünk rosszabb volt,de tudtam/tudtuk,hogy jó helyen lesz és nem akartam/akartuk megfosztani ettől az élménytől.Az egész hét remekült telt számára,igaz mind a négy unokatesója nagyizott,így volt aki kényeztesse,játszon vele reggeltől estig.
Minden reggel és este telefonált.Mindig megkérdezte,hogy vagyunk,tesó mit csinál.Jó reggel és jó éjszakát kívánt.Rengeteget biciklizett,fürdött a medencéjében,hintázott,focizott,még pecázott is báttyával.Látott tüzijákot,ült körhintába.Szóval rengeteg élménnyel lett gazdagabb.És ami a legjobb volt talán egésznap kint lehetett anyukám jó nagy,füves udvarán.Talán ezt az egyet,az ilyen féle szabadságot nem tudjuk mi megadni neki,itt a panelba.Szóval nagyon élvezte!
Jön majd egy kis ismétlés a jövőhéten,mert nagyon meleget ígérnek.Csak most hármasban,mert apának sajna dolgozni kell.
Azért nekünk már az első estétől nagyon hiányzott.Nagyon csendes volt a ház,nem volt aki csacsogjon,nem volt kivel vitázni,veszekedni.
Köszönjük Mami!!!!

Fogzunk

Igen szánt szándékkal írtam többesszámba,mert talán még rosszabb mint Milusnál volt és sajna tart már egy ideje.Persze nem a tankönyv szerint,azt kistesó valszeg nem olvasta.Igazából vagy három hete pelenkázás közben vettem észre az első kis fogacskákat.Játszottunk és valami fehéret láttam az ínyén.Jobban megnézve bizony fogacska volt,méghozzá a felső metsző,mindkét oldalon.
Hurrá megörültem!Végre alszunk!
Na nem így van.Tesó őrült tempóban növeszti tovább a fogait.Már kibújt alul középen kettő,így négy fogú lett.De továbbra is rág és a folyik nyála.Leginkább az asztal szélét szereti rágicsálni,ha feláll az pont eléri.De miután már alul fogai is vannak,így maradandó emléket hagy számunkra amellett,hogy az éjszakáink katasztrófálisak.Ha már nagyon fáradtak vagyunk,bevetem a panadolt,a csoda szirupot.Na azzal elviselhető,olyankor csak vagy kétszer ébred.De azért minden este nem lehet alkalmazni.Így maradnak a visítós,felsíros éjszakák.
Ráadásul úgy tűnik tesónak minden fog növesztése taknyolással jár.Így folyamatában taknyos.ÁÁÁÁÁ!Már a porszívó hangjától,vagy az orrszívó puszta látványától is üvölt.
Hát nem egyszerű,de remélem azért hamarosan hagy egy kis pihenőt nekünk a kis csibész.

Mozgásban

Tesó múlthét pénteken egyszer csak,sokadszori próbálkozások után felült.Kicsit meg is lepődöttt és sírás lett a vége,mert nem tudta,hogy most mit csináljon.Na azóta folyamatos mozgásban van.Imád üldögélni,na közben pakolászni.Ráadásul,hétfőtől már előre is képes haladni..Igazából nem kúszás,nem mászás,hanem csak úgy lökdösi magát,mint a fóka,de nagy távokat képes ám megtenni.Nagyon tetszik neki és közben elégedetten sikongat,meg nevetgél.Igaz ülésközben néha elfárad és dob egy-egy hátast,aminek mindig nagy ordítás a vége,de remekül elszórakozik már.Sőt már a virágaimat is felfedezte.Ma pedig a függönynek sikoltozott este.

Mimusért rajong.Ha meglátja fülig ér a szája és minden bohóckodásának lelkes rajongója.Igaz a tér tágulásával a konfliktusok is szaporodnak.Persze tesó is kíváncsi Mimus autóira,ami a nappaliba egy kosárba van összedobálva,vagy a kirakóra,vagy épp a kockára.De azért nagyon szeretik egymást és ez jó érzés.
Bár Mimusban azért még jócskán túl teng a féltékenység,de majd csak helyrerázódik.

Újra

Mire az egyik kilábal a betegségből,persze mért is ne a másik betegedne le.Na így történt ez nálunk is,gondolom mint sok más egynél több gyermekes családban.Tesónak épp csak befejeztük az antibogyót és egyéb nyalánkságokat,mire Mimus csütörtök délutánra belázasodott,majd hajnalba megint.Igaz fájlalni nem fájlalta semmijét,sem a torkát,sem a pisilőjét,nem volt taknyos,nem köhögött.Szimplán lázas volt.Igazán tanácstalan voltam,de azért reggel megbeszéltem a doktornénivel egy látogatást délelőttre.Itt is volt,már kilenc után,még akkor keltettem fel Mimus,aki rögtön sírva is fakadt,de a doktornénink megnyugtatta.Nagyon ügyesen komoly hároméveshez méltóan viselkedett.Sajna tüszős mandulagyulladása van,volt.Na ez,az ami igazán nem hiányzott!Persze írt gyógyszert,amit tíz napig kell szednie.Be is veszi nem is ezzel volt a gond,hanem miután nem fájt semmilye(én sem gondoltam,de ilyen is van),így elég nehéz volt bent tartani a lakásban,na meg időnként ágyban,amikor láza volt.Igazából az sem viselte meg.De azért nagyon okosan megértette.Igaz vasárnap elmentek apával sétálni és bizony minden cukrászdánál megállt,mert fagyizni szeretett vona,de akkor még nem mertünk neki adni.Így volt egy kis háborgás,de azon is hamar túl tette magát.De tegnap,miután már több mint egy napja nem volt láza,így játszóterezhetett,bicajozhatott.
Közben én pedig azon imádkoztam,hogy tesó el ne kapja.Még egy hét szobafogságot se Mimus,sem én nem bírtunk volna ki.De úgy tünik szerencsénk volt(kopp-kopp):Nehéz hetek voltak,de remélem helyrerázódnak a mindennapjaink.

Betegen

Sajna elérkezett az is amitől mindig tartottam kicsit,hogy mindketten egyszerre betegszenek meg.Szombatra mindkettőjüknek elkezdett szörcsögni az orra.Na jó gondoltam,majd hétfőn beszélek doktornénivel és kitaláljuk hogy mi legyen.Így is lett!Mivel egyikőjüknek sem volt láza,így csak egy kis nyákoldóba maradtunk doktornővel,na meg az orrszívásba.Hozzáteszem nem szeretem azt a fajta nyákoldót használni,amit a doktornénik javasolt,de mivel kórházban dolgozom így megtanultam nem felülbírálni az orvosi döntéseket ,még ha nem is értek vele egyet.Úgy voltam próbáljuk ki!
Mimusnak használt is,de sajna Tesó nem javult,hiába a sok porszívózás,amitől már retteg..Olyan szívszaggatóan sír,hogy lassan a szomszédok ránk küldik a gyámhatóságot.Szerdára be is rekedt a drágám,délután pedig már csak szenvedett,nyűglődött,ráadásul hőemelkedése lett,így irány a doktornéni.Nagyon aranyosan csendben tűrte a vizsgálatot.Sajna úgy tűnik tesó egy torokgyulladást is összeszedett így az antibogyó elkerülhetettlenné vált,aminek ízétől nincs elájulva,pedig nem olyan rossz.Most már kicsit jobban van és nem kell olyan sűrűn használni a porszívót,de nem az igazi.Nehéz hetem volt,mert persze apának mikor ha nem ilyenkor kell tutira egy-egy órával tovább maradni a melóhelyen!ÁÁÁÁÁÁÁ!!!Ráadásul én betegen nem szoktam játszótérre vinni a gyereket(persze sokan nem így gondolják,így nincs kizárva,hogy ott szedtük össze)Hogy mért nem?Nem vagyok biztos benne ,hogy az a fizikai megterhelés,jó a legyengült szervezetének egyrészt,másrészt a felülfertőződés miatt.Így Mimust elég nehéz volt lekötni,de megpróbáltam.Sokat játszottunk,kirakóztunk,mesét néztünk,olvastunk na meg beszélgettünk.Én meg próbálok most kicsit regenerálódni,így a hosszú hétvége alatt.

A hétvége

Megpróbálok röviden írni,bár annyira tartalmas és sűrű volt,hogy igazából ha le akarnám írni ülhetnék estig napestig.
A hétvégét anyukámnákl töltöttük,melynek apropója a bérmálkozás volt.Dodó most bérmálkozott és bérma keresztszülőnek minket kért fel,aminek nagyon örültem,örültünk.Így a két fiam mellé lett már két lányom is,mivel Petrának is mi vagyunk a bérma keresztszülei.
Anyukámhoz már péntek este lementünk,egyrészt mert apa szombaton dolgozott,másrészt pedig Milus had tomboljon.Sikerült is rögtön az első órában leamortizálni magát.Először a egyik,majd a másik térde végül a könyöke látta kárát a nagy rohangálásnak.Ez persze nem szegte kedvét és még kilenckor is az udvaron focizott.
Szombaton anyukám levitte a néptánc találkozóra ahol Dodó is táncolt.Tetszett neki,élvezte.Evett az óvodába,majd meglátogatta a wc-t is,ami nagyon tetszett neki,meg játszóterezett. Igaz a végére kicsit elfáradt és leengedett,de ez csak átmeneti volt.Később már nagy kedvvel hódolt új szenvedélyének a diótörésnek.

A vasárnap délelőtt a főzés jegyében telt.Nálunk az a szokás,hogy a keresztmama vendégül látja ebédre a keresztgyerekét.Na ezt anyukám magára vállalta,így egy nagy családi ebéd kerekedett belőle.Persze azért amennyit tudtam segítettem neki.Dodóék felköszöntötték a névnapjára,kapott tőlük autós kirakót,ruhát na meg egy kis édességet.Majd nagy nehezen rábeszéltem egy kis alvásra,bár ő soha nem fáradt és álmos.Igaz nehezen ment,mert mindenáron a templomba akart menni,de megígértem neki,hogy ő is jön.Délután így apa felvitt engem(mert már így is késésben voltunk-mikor nem?)majd visszament Mimusért.Tesó ő maradt a nagyival.Hála az alvásnak a templomi szertartást egész jól bírta,pedig közel két órás volt.Igaz nem volt végig bent,de amíg igen addig csendben volt.Nagyon tetszett neki templom.Az angyalkákat csupasz babáknak nevezte és nem értette mért nincs rajtuk ruha.Fogós kérdés!Na meg persze elmagyaráztam neki,hogy ez a Jézuska háza,amiből ő ki is logikázta,hogy akkor ajándék is van?Hát nem volt.
Utna még felmentünk Dodóékhoz kicsit,de Tesó már elég nyügi volt,kicsit sok volt neki a nyüzsgés,így igyekeztünk haza.Tízórára aztán elcsendesült a ház.

Ellenőrzés

A múlthéten újra esedékessé vált tesónak egy kontroll a vesetágulata miatt.Már napokkal előtte idegesített a dolog,mert újra a "kedvenc"főorvosasszonynál volt jelenésünk. Először ultrahangra kellett menni,ahol ezren voltak egy pici szűk folyosón.Különböző korú gyerekek,egészen a kicsitől a nagyon nagyig.Persze mint mi is,mindenki két szülővel érkezett.Így elég nagy zsúfoltság volt.Nem is igazán értettem miért hívnak be ennyi embert a folyosóra.Na mindegy.Közel másfél órás várakozás után sikerült lezongorázni a koponya és a vese ultrahangot.
Majd következett a főorvosasszony.Első kérdése:Mit tud a gyerek?Büszkén soroltam tesó tudományait,hogy négykézlábra áll,hintázik,teszi oldalra a fenekét-próbál felülni,forog,bár leginkább a hasáról a hátára,de sutyiba visszafelé is szokott.Szerinte ez nem elég és tornáztassam továbbra is a gyermekemet,sőt ellenőriztessem a doktornénikkel.Megint elállt a szavam.Persze a család vígasztalt,hogy ne foglalkozzak vele,de.......
Persze megbeszéltem a dolgot a doktornénikkel aki szerint nem kell a dologgal foglalkozni.Szerinte egyáltalán nincs lemaradva a mozgásfejlődésben,de ha le is lenne azon sem csodálkozna,mivel nem egy pehelysúlyú(70 cm és 7800gr)meg egyébként is csak a finanszírozás miatt rendelik vissza rendszeresen.Kell a pénz a kórháznak.Ez oké,de legalább ne cseszegessék az ember lányát.
Majd jön minden a maga idejében.Én is ezen a véleményen vagyok.Igaz Milán ilyen idősen már előrébb járt,DE a természetük is merőben más,így aztán igyekszem nem hasonlítgatni a két lurkót.
Sajna a tágulat még mindig meg van,de valószínüleg,sőt biztos,hogy kinövi,mivel uréter tágulat nem alakult ki.Persze ezt sem a főorvosasszonytól tudom,hanem az ultrahangos doktornőtől.
Ezen okból kifolyólag viszont szeptemberben újra menni kell,remélem már utoljára.